azt hiszem a következő történet nem fog a legrövidebbek közé tartozni, mivel egy egész estét éjszakát felölelő jelenségről kell élethű leírást adnom.

talán ott kezdeném, hogy mikor az ember és pajtásai megunják a falakat amiket egész nap néznek és még éjszaka is velük álmodnak, akkor valamit ki kell találniuk. nálunk ez a ropant kellemetlen helyzet kedden este állt fel. Linda elég befordulos hangulatban volt, Zoli pedig a nekem mindegy fejet nyomta, jött a szikra, melynek betűi lassan rajzolodtak ki: KOCSMATÚRA!!!!

oh igen! bevállaltuk, csak sajnos az időzítés nem volt a legmegfelelőbb. de nem rohanok előre. szépen felöltöztünk, az elefántra kíírtuk,hogy hova tüntünk hátha valaki keresne bennünket és kitettük a lábunkat azon a bizonyos nagy bejáraton. a pultosnak megmondtam, hogy majd jövünk, úgyh ő tuti megnyugodot. az első hely ahova bevitt minket a szomjúság az egy rocker pincekocsma volt, ahol nem volt maci fröcs. így bekellett érnünk egy sima hosszú lépésselm,aztán pedig egy vodka is lekúszott.de persze nem szaraz torkon azt ugye mondanom sem kell h nem ful jozanon indultunk el kicsi otthonunkból :     (paprika pálinka, boros, pezsgő)

mivel zárt a pince írány tovább. sajnos vidéki kisvárosról van szó, így a legtöbb kocsma már 10 kor  bezárt, mi pedig csak az éjjelnappalikra hagyatkozhatunk. kicsit Zoli mérges is volt e miatt, valami igazi késdobáló helyet akartunk keresni. (azt hiszem Mohácson tudok egyet) a második állomás szintén egy pince kocsma volt, ahol ugyanazt ittuk, majd az utolsó előtti állomásra eveztünk egy non stop bárba. ahol hosszabb ídőt is eltöltöttünk, lecsuszott egy - két boros meg egy teckila is. ami után a citromot mind héjastól felfaltam, az utolsó álomásra csak olyan éjfél körül batyogtunk át. a suli klubjába, ahol azt hiszem akkro 4 emberke volt, de bennünket ez nem zavart, hamar barátokra leltünk és beindult az élet. a zene szólt a ritmust éreztük. de nem ment itt minden olyan simán :D

Linda és Zoli a saját kezükbe vették sorsukat, ha azt mondom, hogy disco zenére elkezdtek tangozni akkor ezzel mindent elmondtam. a tánctér még ha akart volna, akkor sem tudot volna megtelni mert Linda lábmozdulatai minden helyet elfoglaltak. kidobta a combit, ahogy mondani szoktuk. kettőjük laza romantikus táncija nem tartotott soká, mert külön életet kezdtek élni.

miközben én a világ nagy dolgait vitattam meg szokásos bulis dumapartneremmel, egyik csoporttársammal. nekem már a ritmus a lábamban volt, de beszélni kellett, majd nem bírtuk tovább bevetettük magunkat a tánctérre.  a buli inenn kezdet el csúcsodni, jött a mulatos és pöröhtünk, tánciztunk, pörögtünk.

majd törés következet ahonnan a történet két részre szakad. Linda és Zoli megunták az orbitálisan rossz partyt és hazaakartak menni, én természetesen nem! így ők mentek én maradtam, de nem hagytak ott egyedül a beszélgető partnerem ott maradt velem rám vígyázni. mi tánciztunk sokat, sokat, majd hajnal 3 körül mivel vége volt a bulinak haza indultunk. sokszor leültünk mert megpihentünk hullámban mentünk, de nem volt gond és bebatyogtam a koliba ő meg valahogy haza.

miközben Linda és Zoli görögre itták magukat, ez annyit jelent, hoyg mindenhova a -osz véget ragasztották. amíg beírtek a koliba végig ezt nyomták. majd otthon Zsombi nagy örömére ezt nem hagyták abba, megvacsoráztak sült virslit ettek sajtal. amit elégalpári modon probáltak meg elkészíteni, de Zsombi segített rajtuk. majd szépen megvacsoráztak, Zoli lelépet aludni és Linda és Zsombi is próbált. de ekkor én hazaértem.

belibegtem az ajtón egy köszönés nélkül, pedig nem szokásom ilyet tenni. ledobáltam a kabim és Zolit kerestem, mivel nem találtam lementem a szintjére be a szobájába ahol három faszi alszik, én odamnetem hozzá és megcsikiztem a lábát, majd megnyugodtam és felmentem az én szintemre. beértem bekapcsapcsoltam a gépet, csakhogy volt egy kis gond. dobálozósra ittam magam. a fülbevalóimat alap, hogy mindig eldobálom, csak most az volt a gond, hogy az asztalon elöttem túl sok minden volt így akkori látásmódóm szerint nem fértem el. így a hajhabot a kulcscsomót és a bögrét is a fülcsik után küldtem. a bögre természetesen kicsit nagyobb felhajtást okozott mint a többi apróság, mivel ezer egy darabra eset szét.  majd miután tiszta lett a terep közöltem, hogy mostmár legalább van helyem! Linda ordított velem, mintha annyira meghatott volna. annyit ért el vele, hoyg ráfogtam, hogy ő volt aki összetörte. aztán Zsombi nagyon rendes volt kikászálodott az ordító Linda mögül és szándékot mutatott arra, hogy össztakarít. én nagyon aranyos voltam, az ágyamon győzelemittasan térdeltem és elmondtam, hogy hol van a kissöprű, majd miután rend lett a szobában elkezdtem táncizni meg énekelni. ilyenkor szokásom Tankcsapdát beteni, mert azoknak elég jól nyomom a szövegét. ez most is így történt. hangosan nyomtam, majd talán az alkohol miatt elrontottam a szöveget, de én azt sose vallom be így jobb megoldást találtam: "Lukács elbasztad!" kiálltottam. hiszen nem én vagyok a bünős. talán az este másik nagy száma lehetett mikor a nyitot hütővel bezsélgettem miközben kocka sajtott meg uborkát ettem. de az én energiáim is véges így vagy másfél órás örjöngés, és egyszemélyes buli után, szépen levettem gönceimet (amit még nem vágtam be az ágy mögé)és szépen elaludtam.

azt hiszem ez egy emlékezetes party marad mindenki számára!!

Tervezgetni sosem szeretem, ha jó ez nem igaz, szertem csak az élet leszoktatót róla. mikor reggel felébredsz még nem tudod, hogy egy felmosóval fogsz ébredni aki ott fekszik melletted az ágyban. akinek valami idióta arcot rajzolt és nevet adott. és ott pihen melletted mint egy szerető, hát elég bizar. de azt hiszem úgy az igazságos ha ezt előről leírom.

a napot nem tudom pontosan abban sem vagyok biztos, hogy így történt-e minden, de egyezzünk meg benne, hogy igen. lehívtak minket Lindát és Bocorgot pókerezni, természetesen egy üveg borral és a "kis" bögréinkkel azonnal indultunk is lefelé. lennt az annyit jelent h a klubb szoba asztal, csocsó. szépen eljátszadoztunk, majd olyan éjfél egy óra körül bomlott a buli. fel a mi szobánkba, mondanom sem kell nem hagytuk annyiban az estét. iszogattunk zenéltünk, nagyokat beszélgettünk, majd megérkezet Zsombi is, aki nálunk letáborozott és azt hiszem előkerült az alkoholity is. pont jó volt a hangulat, mikor kivetődtem a folyósóra és visszatértem egy felmosóval akinek a Sima Frici nevet adtam. elhatározásomat és a keresztelőt megpecsételtem azzal, hogy fejecskét és a nevét is felvéstem  rá szemhéjtussal. aztán tánciztunk, majd pedig befeküdt mellém. nem kell mondanom hogy Linda és Zsombi kisebb idegösszeroppanásban törtek ki,mikor meglátták a szoba legujabb lakoját.

azóta Frici még mindig velünk lakik és sokat segít. a függöny igazításban mindig nagyon előzékeny. általában kevés időt tölt a földön, legtöbbször a pótágyon fekszik. a mi kis Fricink :)

szereplők:

Linda---barátnő. szobatárs

Zoli----Vendég, csoporttárs

Zsombor---vendég, érdek vezérli

és természetesen én, a kis Bocorgo

A hétköznapok  nem unalmasak, hiszen nálunk minden nap egy ünnep. Talán nézzünk meg egy átlagos hetet.

Vasárnap visszautazunk a kollégiumba, ahova hatalmas pakkokkal érkezünk, ez olyan este maximum 7 órára tehető. Lindával alig várjuk, hogy ujra koleszt fogjunk. felpakolunk megmásszuk a csucsokat. betoppanunk a 313 ba!!! végre otthon,hm. mi ilyenkor a teendő ki kell nyitni egy üveg bort és gyorsan elmesélni mi volt a hétvégén. a mesélgetés eltart minimum egy órácskát, ilyenkor ketten vagyunk csak a szobában. majd olyan 9 körül megjelenik Zsombor és indul ujból a mesélgetés persze az ő sztorijaival kiegészülve. közben nyilnak a borok. itt el kell mesélnem egy két különlegességet. nekünk mivel kislányok vagyunk nincs dugóhuzonk, de a bort azt szeretjük így valahogy ki kell nyitni, erre egy remek ezköszt fejlesztettünk ki a fakanalat, ami úgy tud segítséget nyujtani nekünk, hogy belenyomjuk az üvegbe a dugot. :D meglékeltük a borokat közben azért ki is pakolunk amit hoztunk jobb esetben, ha nem kapp el bennünket a gépszíj és szarunk az egészre. aztán este 11 felé már lehet h előkerül az alkoholity is és akkor nincs hajnalig megállás. nagy alvás, amikor is Zsombor fennt marad és hárman alszunk.

majd jön a hétfő, iskola Zoli csatlakozik a tömeghez. haza munka után főzés egy kis borral, és indul a party. nagy iszogatások max póker hajnalban fekvés, reggel iskola. kedd, az az a nap mikor nem csak mi iszunk rendesen, hanem az egész kolesz is. ilynekor elszabadulnak az indulatok. egyik iylen ominozus kedden, nyilik az ajtó egy srác lép be akiről annyit tudtunk, hogy a szinten lakik. szóval betipeg és közli, hogy ő Krisztiánosz beljebb tipeg és segítséget kiván nyujtani, mikor látja h éppen a borosüvegbe akarom a dugot beletessékelni. - Bedugjam neked???- kérdéseket teszi fel egyre nagyobb intenzitással. aztán megprobáltunk megszabadulni tőle, ami egy ocska cselel sikerült is. majd Zoli visszatért a szobánkba és közölte h ő többet nem megy be Krisztiánoszék szobájába, hiszen a kézmosóba vizelt egy gyerek mikor betipeget műanyagpalackos bort inni.az este káoszba fulladt mindenki mindenhol partyzot mi pedig gonoszra ittuk magunkat és a részeg Zolit bevettük alkoholitizni, miközben nekünk még simán semmi bajunk nem volt! hehe:D

a szerda reggelek szoktak a leghuzosabbak lenni. ilyenkor a fejünk elmenne egy kiálításra, az alkohol utohatásai; a nap hosszú az iskolában, és a szünetekben mint mindig visszabattyogunk a koliba, ahol 3 man mindig megállapodunk abban, hogy mi nem fogunk jövöhéten inni, de most azért kommunikáció elött nyomjunk be egy laza borost! :D az esték álltalában ugyanolyanok, kivéve mikor a nyakunkba vesszük a várost. egyik nap kitaláltuk mi lenne ha elmennénk sétálni a közeli kis csatornához, ami szépen ki van alakítva. mindeki (4fő) beleegyezet, bekészítettünk 2 liter bekevert italt -borost- 2 üveg pezsgőt és elindultunk. az út túl unalmas volt, így kitaláltuk, hogy mi lenne ha minden 3 dik közvilágítást biztosító lámpánál innánk, így is ettünk, a vége felé kicsit néha csaltunk, mert elég sűrű program volt így is, volt mikor meg kellett állnunk mert Linda telefonált, így az időtúllépés miatt 6 ot kellett 2X innia :D gyönyörűen néztünk ki visszafelé. szétváltak az utak, majd hajnali egy körül ismét koccantunk. méghozzá a 313 ban. ahol már Zsombi meg Linda az alvást álcázta mi pedig Zolival éppen a maradék rizst és az extra foghagymás cacikit túrtuk az arcba, az este felejthetetlen lett.

csütörtök, a gyakorlatok és a hazaút napja. egyszer megcsináltuk azt, hogy versenyre kéltünk a nekünk szemben lakokkal, hogy ki tudja hangosabban bömböltettni a zenét. mi vesztettünk! de nem adtunk fel, visszavágot fujtunk, max hang Linda kitárta az ajtót, én behuztam az elválasztó függyönyt ami eredetileg asztalterítő, és felugrottunk az ágyra ahonnan kukucsgáltunk, hogy hogy reagálnak rá! semmi! miközben Zoli a széken feszített Mr. Sunyival! nem kaptunk semmijen visszajelzést sem! rosszul eset!!!

az élet egy játék amit meg kell tanulni játszani, lehet hogy kicsit tömör lett ez a beírás, de a lényegen  nem változtatt, tudom hogy hol jó nekem!!!----------------------->313!!!

sajnálom, h mostanában nem írtam, de mint már utaltam rá el kezdtek 1000 rel pörögni az események. talán az elején kezdeném, hogy minden tiszta sor legyen.

egy hirtelen ötlettől elszánva magunkat barátnőmmel elhatároztuk, hogy beköltözünk a föiskolás kollégiumba, amelynek tudniilik a csufneve csak annyi h állatkert. minden szükséges papírmunkát elvégeztünk, és február 8 án beköltöztünk a 3. emelet 313 mas szobájába. mondanom sem kellett az első vitánk abból kerekedett mit igyunk elsőnek pálinkát vagy pezsgőt. az utobbinál maradtunk,amit hatalmas szakértelmemnek köszönhetően elég kalandosan nyitottam ki. a pakolás gyorsan ment, hamar belaktuk a szobát. az első este örömére bulit csaptunk, ahol kb 10- 12 ember meg is jelent. gyönyörű volt bemelegítésnek. az eseménnyekkel sodrodtunk a napok csak mentek az üvegek fogytak az ennivaló nem ment. nagyon topon lettünk csütörtökre mire hazavánszorogtunk. közben perzse buli bulit ért és voltak különlegesebbnél különlegesebb beszolások is. a szoba 2 személyes és nem egyszer előfordult, hogy 3 - 4 en aludtunk.

egy hét ismét eltelt. a napok összefolynak az események tortlodnak. mivel lusta voltam rendesen írni a blogot, így most csak az utolsó sztorit tudom élrthűen elmondani.

az eset úgy indult, hogy szombaton visszajöttünk a koliba, gyorsan bontottunk egy üveg bort és egy jót pletyiztünk, majd hirtelen telefonhívás, mennyünk pókerezni. ez az! nyerő szériát fogtam ki az első pár leosztást megnyertem, majd meguntuk a játékot. jött a remek ötlet activityzzünk, ott már nem remekeltünk annyira, hiszen az ellenfeleink végig csaltak, mint utobb kiderült.a vereség íze nagyon keserű volt a szánkban így bevetettük a rudis játékot, ahol ismét kikaptunk, de megint csaltak. szóval döntetlen, barátnőm alkoholitit kívánt és hozta is. ekkor hirtelen új tag csatlakozott hozzánk már részegen, akit nevezzünk Z nek. Z t nem sürün láttjuk de tudtuk, hogy meglepő személyiség miután kiöntött egy két italt és a függönnyel feltörölte csatlakozott hozzánk. az alkoholitiben sem mondhatom magam a legszerencsésebbnek befutottam a kocsmába, ahol sikerült 3 pohár fröcsit magamba engedni. a csapat eredeti fele feladta a játszadozást, nyugóvóra tértek. barátnőm és én feligyekeztünk a szobába, ahova meginvitáltuk Z fiucskát is. szivesen jött, itt sok esemény történt, ettünk lencselevest, alkoholitiztünk, szaladgáltunk, majd a beszélgetés Z testére terelődőtt, hiszen tudni kell róla, hogy a férfiak körében is előkelő helyen áll a testször mennyiségében, szörmoknak szokták hívni. a lényeg, hogy addig addig nézegettük Z ét míg előkerült az epilátor és a hátáról elkezdtük lezsedni a felesleget. nem nyikorgott nagyon így beleéltük magunkat az események sodrodtak. aztán hirtelen a következő kép ami a szemem elött illeg billeg, hogy Z mellkasát nyomatjuk, egyikünk borotvával, míg a másik epilátorral. a hadműveletben voltak ívelések mind erre mind arra hiszen Z férfi létére elég jól vagy néha nagyon nem jól tűrte a kinzásokat. 3 órás megfeszített munka után Z testének bizonyos hányada szörtelenné és simává vált.

tettünkön sokat gondolkodtunk, hogy miért is kellett pontosan ezt megtennünk, de a buliból kifejezést használnám. másnap egy tömegrendezvényre mentünk kisbusszal, megbezséltük barátnőmmel a hajnali eseményeket titokban tarjuk. reggel kilépünk a főbejáraton különböző korú és nemű emberkék mindjárt nekünk szegezik a kérdést "Ti borotváltátok le a Z ét" erre mi "Nem, mi leepiláltuk!" szóval ennyit a kolesz titkokról, szegény Z énk pedig úgy érezte magát reggel mintha megfosztottuk volna a férfiasságától! ezt ő fogalmazta meg íly modon.

most a farsangra készülünnk nagy erőkkel, ahol rengeteg új és izgalmas élmény fogok begyűjteni, vagy legalábbis bizom benne!!!

probálok sürübben írni!!

313!!!

Innentől kezdve durvulnak a dolgok!!!

lassan minden eltünik onnan ahova nagy energia kellett, és az élet átalakul teljesen a régihez fog hasonlítani, de ez új lesz

Átmeneti időszak

átmenet ez meg az között az út felé inenn meg onnan

szótlanul űlni a buszon robogni a sötétségbe nem nimdennapi helyre kell menni.ott öröm és szeret vár.

reggel felcuppantam az első buszra. csendesen álltam a hajnalkok hajnalán a nagy city buszmegállójában. a szemben lévő másik buszmegállóban idős nénik indultak a nagy picara. táskájuk megtömve az életerejük csökkenőben. azon gondolkodtam miért kell ezt tenniük. megélhetés? vagy unalomüzés? az jutott eszembe, hogy ha egyszer megöregszem akkro felfogadok egy embert aki agyon fog ütni, ha hasonló tevékenység jutna az eszembe.

szóval felrobogtam a nagyvárosba,. itt metró 1..2...3.......4.........5.................6....stb megálló mire elértem a célom. 14! csöng! berobbanok mindnki örül nekem. csak én nem vagyok teljesen boldog, de se baj majd átalakul a dolog.

reggeli. hm mennyei, hazai ízek.

indulás a városba! VÁSÁROLNI! egy olyan tevékenység mely mindent megold. lelki bajokat szerelmi csalodást unalmat, sok pénz problémáját.

minden fantörpikus volt. repülni repülni a ruhák szárnyán aztán mozi mozi mozi

egy régi történet jutott az eszembe.

apum nagy horgász hát felkerekedtem és elmentem vele egy nagy közös horgászversenyre, jó buli lesz az. sok bot meg giliszta víz meg bogarak. a helyi kistavon történt megrendezésre az egész falut lázba hozó esemény.a forgatókönyv nagyon egyszerű. reggel 7 kor gyülekező az egyetlen épületnél ami 6 km es körzetben látható. majd ott egy kis szív és versenyszellem erősíti. után a hivatalos megnyitó beszéd, ami mindig tanulságos és mindig kimért szóval az egészet elpoénkondja a tömeg. a tömeg igen róluk még nem is ejtettem szót. szóval a résztvevők körülbelül olyan 70 fő átlagéletkor 30 felett, gondolom a többit nem kell mondani.

rendben mindenki mindent tud, mit szabad és mit nem csinálni, hol és mikor. akkor lehet kihúzni ki hova lógatja a kukacát. most jött el az én feladatom. odaléptem az öreg barna kalaphoz és kihúztam belőle egy szét nagy sárga papírt, amin a 9 szám feszenget. mondom az irkásnak felírja, oké következő. megyek apámhoz. - hu az nem jó, miért nem húztál másikat! - mondom -oké, miért nem mondtad, az irkás már bevéste.

odaballagtunk a helyhez lepakoltunk apám vakarássza a fejét ezerrel, gondolom nagyon nem tetszet neki, de miét nem szólt hamarabb. megnyugszik. jönnek körén az emberek. én is megnyugszom, ismerős emberek azok. az egyikük a csaba. aki régóta nagy haverságban áll a családdal. itt nem lesz rossz party. telik múlik az idő. kezdem magam nagyon unni. mondom - csabi. nálad mi ujs? nem unod ezt a partyt? (apám pisszeg!)- csabi- bekattintom a rádiót majd az idecsalja a halakat.

természetesen mondanom sem kell senki nem fogót semmit, apám megnyilvánulásait annak tudom tekinteni, h mi miattam nem fogtunk semmit.

na de vissza csabához. előkapja a kis ruszki csodát, tekeri, tekeri, semmi. egy zaj darab sem esik ki belőle. kezd ideges lenni. elemvizit. minden ok. rádió hallgat, rázza mint pudli a lábtörlőt semmi. tartja gondolkozik, kinek szóljon. egyszer csak a kis hangszóró lyukacskákon lelkesen mászik ki egy elitélt, vagyis egy csonti. csaba felnevet - itt vagytok kis férgek!ezért nem találtalak a vödörben. - a vége az lett a sztorinak, h csabi rádiójából ráztuk ki a csontikat és közben jókat nevettünk, míg a fél tó rajtunk röhögőt, kivéve talán apámat. aki halat akart fogni az nap.

sorry! :D

mindegy mit teszel, ha a szabályok mindig változnak, sosem leszel az aki nyer.

mindig csak utolsó lehetsz:

• mond kettő!
• kettő
• nem, nem jó! nem jól hangsúlyoztad! így: kettő
• kettő
• nem nem, balfék vagy!!! Kettő
• kettő
• na jól van hadj engem békén bénaság

az élet egy rohadt nagy szélmalomharc és a főiskolákon a munkahelyeken ez mind jobban előjön. csak azt az egyet szeretném megérteni  mit érez az a tanár, főnők aki az alkalmazottak vérét szívja mint valami undorító pioca!!!

• az acél éles?
• éles
• a vized tiszta?
• édes, mint az otthon
• melegruha?
• mindig nálam.
• kés?
• állatnak, embernek egyaránt halálos.
• élelem?
• a vadon majd etet.
• sose feled a tűz megvéd, de el is árul.
• a sötét elbujtat.
• mindent megtanultál, hát menny és véd amit kell.

rohantam, rohantam. az út végén bukkanó. megáll nézi, h mit teszek, satúfék. futok tovább nagy pocsolya. nézzi a nyomaimat. követ a férge. kislány megy az úton elloholok mellette, majd biztos megkérdezi tőle h látott e engem. csak ne bántsa. rájött. üldöz. roghan untánam, nem okos. vakon rohan el a távolba.

az álamok félelmetesek, nem tudom de mintha mindig üldöznének. fogtam a kis sátram és elindultam.

messze kell visszamennem az időben, hogy mindez érthető legyen. az általános iskolás osztálytársaimmal mentünk pihenni és közben a fiuk horgásztak. egyszer csak hirtelen hatalmas hullám tört felénk és mindent a partra huzott. majd a következő kép az h az egyik fiu egy nagy harcsát ölelget ott a parton nem messze tölem. az álom folytatódott de ez most nem lényeg.

reggel feltámadtam, mint egy rémálomból, hát nem apám elindult, hogy ő megjárja a Dunát, mondom jól van. hazajön és egy haverja oldalán pont arról diskurálnak, h harcsát fogni milyen nehéz. mondom ez nem igaz! most álmodtam ilyen dögökkel erre most erről beszélnek.

félelmetes! jó oké bevallom nagyon izgalmas egy téma de az összefüggést kell látni nem csak a puszta tényeket!

ma nem voltam hasznos tagja ennek az elfuserált társadalomnak. nem csináltam semmit.

utálom az ilyen napokat elrohannak a pillanatok a semmi nélkül.jó lenne repülni. eszembejutott h belépek a katonasághoz, hátha egyszer eljuthatok az 51 es szektorba. ott biztos rengeteg érdekes dolgot őriznek, mondjuk fegyvereket vagy idegen lényeket.biztos a pincében vannak cellázva. vagy lehet h onnnan írányítanak különböző titkos akciokat, biztos izgalmas lehet ott dolgozni. aztán az is eszembe ötlöt, hogyha tényleg ott kellene dolgoznom, akkor nem élhetnék nyugodtan a kis otthonomban, hanem fel kellene adnom mindent a világ megmentésért. szóval nem tudom mit kellene tennem. fogom a kis sátramat és felverem a sivatagban, hátha közelebb leszek a tűzhöz.

Egyik este abban bíztam, talán megúszom piálás nélkül a dolgot, a többiek igen biztattak, hogy tartsak velük és éljünk rendes kollégista életet. A szerencsénk az volt h a kolesz mögötti utcában volt egy igen jó kocsma. Ami nem igazán a felső 10 ezer látogatottságáról volt híres, de nekünk nem okozott gondot. Bevetődtünk. A sör már várt bennünket a pulton. Nem voltunk idegnek a terepen. Üvöltött a rock és jöttek a furábbnál furább emberek. Volt ott punk, rocker, hungarista minden féle falat, de békében, különböző szektorokban. A harmadik sörünket már a törzshelyünkön fogyasztottuk el. Ami természetesen a pince kocsma perifériáján volt, vagyis a WC ék mellett. Egy kopasz kigyúrt csávó haladt elég labilisan a klotyó felé, aminek ajtaja szépen kilincsre volt csuka. A következő pillanatban azt veszem észre h a kopasz, fejeli az ajtót, és közben ordít. Intek a többieknek h kaland van, és addig fejelgette rettentő nagy erővel, míg be nem jutott. Később nagyon jó haverok lettünk.

De az estének még korán sem volt vége a hangulat és az üres üvegek száma lineálisan növekedett, mikor újabb barátok csatlakoztak hozzánk. koleszos arcok, hentesek, azok  a nagyobb fajták. Ittunk, ugyanúgy jöttek a sztorik az öt alaptémakör érintése és zajlott a hülyeség. Az egyik percben azt veszem észre, hogy a gyerek félmeztelenül feszít mellettem. A mellbimójából kiszedi a pircinget és egy kokárdát tesz helyébe majd, h nyomatékosítsa a tettét hatalmasat ütött a mellkasába és elindult felfedezni a kocsmát. nem lepődtünk meg később mikor újra és újra eljátszotta ezt a darabot.

A gond csak akkor szokott jelentkezni, mikor túltöltve be akartunk menni a koleszba, meg kell jegyeznem ez még nem a főiskolás éveimben volt szóval ebben a kollégiumban még vannak szabályok, és azt hiszem az első 6 között benne van az h a kollégista részegen nem mehet be az épületbe. Hát a mi hentes haverjaink nem is mentek, hanem vittük őket, a portás segedelmével beraktuk a szóbába és jóét. Nekik. Persze. Mert a jó koleszos mindig iszik még a buli vagy piálás után is.

Így szokott az a helyzet felállni h egy hétből 2 napot voltunk józanok, mikor haza kellett menni.

Ez úton javaslom minden szülőnek, h gondolja meg h gyermekét mikor és hova engedi.

Azt hiszem, fogok még sztorizni

Rettegni nem is olyan nehéz, legalábbis én úgy gondolom. Sokan félünk valamitől, a tömegtől, szűk helyektől, a mindennapoktól. De ki fél igazán önmagától. A minap éppen ezeken az összefüggéseken gondolkodtam, mikor eszembe ötlött a megoldás. Ami így hangzik:
Legyen mindenki skizofrén és alkosson minden barátjának olyan személyiséget akimre éppen szüksége van, legyen otthon anyuci pici kisfia, a klubban kemény kötésű f*sz* gyerek és a barát nőjével gyengéd macika.
Hát miért nem működhet ez így?




Egyik nap mikor a Fények furcsán cikáznak a hajnali égbolton és a kakas még sem kezdete a dallamait előbukkan a kis csizmáiban, fekete nagy kalapjában és csendesen lépked az erdőben. Nem, nem úgy mint az elefánt abban a bizonyos boltban, ő tényleg oson. Lábai szinte alig érintik a talajt, nyomokat sem hagy mélyeket, szinte csak árnyékokat. Az állatok követik, de tisztes távolságban. A madarak tiszteletből csendben figyelik és csak néha - néha nyikkantaknak egy fél hangot.
Megy!Gondolkodás nélkül csak bandukol, a közelben egyetlen ember sincs. Még jó. Hiszen tőlük menekült ide a mindennapi nyüzsgés elöl, az erdő mindent elfedd és megvéd. Régen mikor még nem volt beteg soha nem szerette az efajta helyeket. Mindig gondolkozni kezdett és az rossz.
De azon a 2000. évi február 23- ai napon ez nem így történt. Kedvenc kutyusával Pankával bolyongott a városban és a kedvenc folyamatosan a kietlenség felé tartott.Engedett a csábításnak és jó hosszú séta keretében elérkezdettek az erdő sáv széléhez. A kutya beszaladt ő pedig állt és nézte a magas fákat és hallgatta a madarak dalolását. - Nem is olyan szörnyű ez! - gondolta, majd belépett a láthatatlan kapun.és akkor hirtelen egy másik Világban találta magát, Panka már rég messze járt, mire észbe kapott. És a kutya intenzív csaholása felé iramodott meg. Odaért. Szeme előtt két jól megetermet férfit látott, akik éppen Pankát simogatták. Szemei elkerekedtek és hirtelen a felső ajak elkezdett rázkódni és jobbkezében majd a bal kezében is megfeszültek az erek és az izmokba pumpálták a vért. A test harca készült. De eközben az agy kikapcsolt.
Az összecsapás elkerülhetetlen volt, kezek ütköztek, szemek akadtak fent és vér folyt.

A bíróság, 7 év börtönre ítélte és ebből 4 et le is ült. Jó magaviselet miatt a többit elengedték. A börtön falai között megalapították betegségét és a pszichológusok bebizonyították h a tudatllatti elfolytott élménye tört fel ismét, ez váltotta ki belőle azokat a reakciókat.

Most remete, és egyedül az állatokkal tudd kapcsolatot tartani, hiszen őket nem öli meg. Nyomait a szél messze viszi és éjszakai sikolyait a madarak hurcolják. Nem tudni hogy most melyik erdőben él!