Rettegni nem is olyan nehéz, legalábbis én úgy gondolom. Sokan félünk valamitől, a tömegtől, szűk helyektől, a mindennapoktól. De ki fél igazán önmagától. A minap éppen ezeken az összefüggéseken gondolkodtam, mikor eszembe ötlött a megoldás. Ami így hangzik:
Legyen mindenki skizofrén és alkosson minden barátjának olyan személyiséget akimre éppen szüksége van, legyen otthon anyuci pici kisfia, a klubban kemény kötésű f*sz* gyerek és a barát nőjével gyengéd macika.
Hát miért nem működhet ez így?




Egyik nap mikor a Fények furcsán cikáznak a hajnali égbolton és a kakas még sem kezdete a dallamait előbukkan a kis csizmáiban, fekete nagy kalapjában és csendesen lépked az erdőben. Nem, nem úgy mint az elefánt abban a bizonyos boltban, ő tényleg oson. Lábai szinte alig érintik a talajt, nyomokat sem hagy mélyeket, szinte csak árnyékokat. Az állatok követik, de tisztes távolságban. A madarak tiszteletből csendben figyelik és csak néha - néha nyikkantaknak egy fél hangot.
Megy!Gondolkodás nélkül csak bandukol, a közelben egyetlen ember sincs. Még jó. Hiszen tőlük menekült ide a mindennapi nyüzsgés elöl, az erdő mindent elfedd és megvéd. Régen mikor még nem volt beteg soha nem szerette az efajta helyeket. Mindig gondolkozni kezdett és az rossz.
De azon a 2000. évi február 23- ai napon ez nem így történt. Kedvenc kutyusával Pankával bolyongott a városban és a kedvenc folyamatosan a kietlenség felé tartott.Engedett a csábításnak és jó hosszú séta keretében elérkezdettek az erdő sáv széléhez. A kutya beszaladt ő pedig állt és nézte a magas fákat és hallgatta a madarak dalolását. - Nem is olyan szörnyű ez! - gondolta, majd belépett a láthatatlan kapun.és akkor hirtelen egy másik Világban találta magát, Panka már rég messze járt, mire észbe kapott. És a kutya intenzív csaholása felé iramodott meg. Odaért. Szeme előtt két jól megetermet férfit látott, akik éppen Pankát simogatták. Szemei elkerekedtek és hirtelen a felső ajak elkezdett rázkódni és jobbkezében majd a bal kezében is megfeszültek az erek és az izmokba pumpálták a vért. A test harca készült. De eközben az agy kikapcsolt.
Az összecsapás elkerülhetetlen volt, kezek ütköztek, szemek akadtak fent és vér folyt.

A bíróság, 7 év börtönre ítélte és ebből 4 et le is ült. Jó magaviselet miatt a többit elengedték. A börtön falai között megalapították betegségét és a pszichológusok bebizonyították h a tudatllatti elfolytott élménye tört fel ismét, ez váltotta ki belőle azokat a reakciókat.

Most remete, és egyedül az állatokkal tudd kapcsolatot tartani, hiszen őket nem öli meg. Nyomait a szél messze viszi és éjszakai sikolyait a madarak hurcolják. Nem tudni hogy most melyik erdőben él!