ma nem voltam hasznos tagja ennek az elfuserált társadalomnak. nem csináltam semmit.utálom az ilyen napokat elrohannak a pillanatok a semmi nélkül.jó lenne repülni. eszembejutott h belépek a katonasághoz, hátha egyszer eljuthatok az 51 es szektorba. ott biztos rengeteg érdekes dolgot…

Egyik este abban bíztam, talán megúszom piálás nélkül a dolgot, a többiek igen biztattak, hogy tartsak velük és éljünk rendes kollégista életet. A szerencsénk az volt h a kolesz mögötti utcában volt egy igen jó kocsma. Ami nem igazán a felső 10 ezer látogatottságáról volt…

Rettegni nem is olyan nehéz, legalábbis én úgy gondolom. Sokan félünk valamitől, a tömegtől, szűk helyektől, a mindennapoktól. De ki fél igazán önmagától. A minap éppen ezeken az összefüggéseken gondolkodtam, mikor eszembe ötlött a megoldás. Ami így hangzik:Legyen mindenki…